A világűr felfedezése

Ahogy a világegyetemben minden keletkezik és elpusztul, a Naprendszer is végighalad a születés, fejlődés, hanyatlás, öregkor és halál életciklusán.

A Nap kb. 4,6 milliárd évvel ezelőtt született. Egy nagy csillagközi por- és gáz­felhő középpontjában összegyűlő anyag egyre nagyobb tömegű és egyre forróbb lett, végül beindult a csillag energiatermelése, megszületett az ősi Nap. Az anyagfelhőben megmaradt anyagból további sűrűsödéssel és ütkö­zéssel jöttek létre a ma ismert bolygók, holdak, kisbolygók és üstökösök.

A számítások alapján a Naprendszer ma életének „felnőtt” szakaszában tart, mely után hanyatlásnak indul, és kb. 7-8 milliárd év múlva összezsugorodik, majd lassan kihűl.

Születés

Kb. 4-5 milliárd éve egy csillagközi porfelhő-
ben az ütközések és a gravitációs vonzás miatt
a porszemcsék egyre nagyobb anyagdarabokká
álltak össze. A korong formájúvá vált porfelhő köze-
pén az anyag sűrűsödni és melegedni kezdett, kiala­kult
a mai Nap őse. A külső részeken a hasonló pályán keringő darabok ütközései során jöttek létre a bolygók és azok holdjai.

Felnőtt kor

A további összehúzódás után a Nap belseje olyan forró lett, hogy beindult a termonuk­leáris reakció, a Nap csillagként kezdett ragyogni. Mai állapotában a Nap stabil energiatermelő: a belsejében zajló fúzió során a hidrogén alakul héliummá.

Hanyatlás: A vörös óriás

5 milliárd év múlva a magból elfogy a hid­rogén, a fúzió egy kifelé haladó héjban folytatódik. A Nap magja összehúzódik, külső rétegei viszont felfújódnak. A 256- szorosra növő vörös óriás elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt, talán még a Földet is.

Öregkor

Újabb 2 milliárd év után a magban leáll a hé­lium fúziója, a Nap pedig elkezdi végső összehúzódását. Egyre forróbb felszínének UV-sugárzásában a ledobott külső rétegek csodálatos színes planetáris ködként fénylenek.

A Nap halála

Végül az energiatermelés leáll, a Nap egy nagyon forró és sűrű fehér törpecsillaggá válik, majd milliárd évek alatt halott, fekete törpévé hűl ki.

Amikor a Nap vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Nap­rendszer legbelső bolygóit, a további gravitációs vál­tozások pedig a külső bolygókat is feldarabolják.

Végül, a Nap utolsó, fehér törpe szakaszában már csak a megmaradt bolygóroncsok keringenek majd a csillag teteme körül.

A csillagok életciklusa

Minél nagyobb egy csillag tömege, annál gyorsabb ütem­ben alakítja át az anyagot energiává. Ennek következté­ben a nagy tömegű csillagok élettartama rövidebb, mint a kisebbeké. A Naphoz hasonló csillagok élettartama kb. 10 milliárd év, a 2,35 naptömegű Szíriuszé például néhány 100 millió év.