Történelmi építmények

Babilont kettős erődfal vette körül. A külső falon több kaput alakítottak ki. Ezek közül a legnagyobb és legdíszesebb az Istár-kapu volt. A legendás kapu építése II. Nabú-kudurri-uszur uralkodása alatt fejeződött be. A kb. 14 m magas építményt jelleg­zetes, kék mázas cseréppel borították be.

Babilon a Kr. e. 18. században, Hammurapi uralkodása idején már egyértelműen a bi­rodalom központja volt. Hammurapi tör­vényoszlopa egy 2,25 m magas, bazaltból készült sztélé, mely a világtörténelem egyik legrégebbi törvénygyűjteményének számít.

Az ókori Babilon városa Mezopotámiában, az Eufrátesz-folyó
két partján helyezkedett el. A település őse valószínűleg már a Kr. e. 4. évezredben létezett. Először egy, a Kr. e. 24. századból származó forrás említi, mint Marduk isten legfőbb kultuszhelyét. Egyik első neve a Báb-ili volt, mely azt jelenti, hogy „az isten kapuja”. Héber nevéből (Babel) származik a bibliai Bábel alak.

Az építmény az ókori világ csodáinak egyike volt. Bár az ókori történetírók miatt neve a mitikus asszír-babiloni királynőhöz köti, egy másik elképzelés szerint II. Nabú-kudurri-uszur utasítá­sára épülhetett Kr. e. 600 körül.

A zikkurat

A templomkerületen belül helyezkedett el az egyik leghíresebb ókori toronytemplom, melyet Marduk istennek szenteltek. A források szerint ekkor hét szintből állt és 91 m magas volt. A bibliai „Bábel tornya” sokak szerint ezzel a zikkurattal azonosítható. Marduk az ókori Babilon főistene volt, a városban található zikkurat tetején kialakított szentély számított a legfőbb kultuszhelyének.

A város adatai

Alapítás: Kr. e. 4–3. évezred

Elhelyezkedés: Mezopotámia
(a mai Irak területén)

Terület (max.): kb. 9 km2

Lakosság (max.): kb. 200 ezer fő