Az állatok világa

A földigiliszták Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában tömegesen előforduló talajlakó állatok. A talaj elfogyasztásával a benne lévő növényi maradványokat hasznosítják. Fontos szerepük van a humuszképzésben, ürülékükkel a talajt trágyázzák. A talaj lazításával, átszellőztetésével javítják annak levegőháztartását. Testük szelvényezett: ez kívülről is megfigyelhető, és bizonyos belső szervek (például a vesécskék, idegdúcok) szelvényenként ismétlődnek.

Nyereg

Az állat testének kiszélesedő része, amelynek a szaporodásban van szerepe. Párzáskor a párzótársak összetapadását szolgálja, valamint a lerakott peték körül képződő kocso­nyás burok anyagát termeli.

Tápcsatorna

Kétnyílású, háromszakaszos: elő-, közép- és utóbélre tagolódik.

Keringési rendszer

Zárt keringési rendszerük háti főérből, ha­ránterekből, hasi főérből és hasdúc­lánc alatti erekből áll. A háti főér és a haránt­erek összehúzódása pumpálja a piros vért a keringési rendszerben.

A közönséges földigiliszta adatai

Elterjedése: Európa, Ázsia, Észak-Amerika

Táplálkozása: korhadékevő

Testhossza: 15–30 cm

Testtömege: 2–10 g

A gyűrűk

A földigiliszta a gyűrűsférgek törzsébe tartozik. Az állat teste szelvényezett,
azaz hasonló egységek ismétlődésével
épül fel. Ugyancsak szelvényezett állatok az ízeltlábúak, amelyeknél azonban a szelvények jelentősen különböznek egymástól, és testtájakat alkotnak.

Jellemzők

Testüket nyálkás bőr fedi. A bőrnek
szerepe van a védelemben, a légzésben és a fény érzékelésében. A bőr a mozgásban is részt vesz, mert összenőtt az alatta lévő izommal, az így kialakult mozgásszerv neve: bőrizomtömlő. 

• A földigiliszták óriási tömegben megtalálhatók a hu­muszban gazdag talajban. Kiszámították, hogy egyhek­tárnyi erdei talajban 3,5 millió állat is él.

• A telet egyesével vagy társaikkal 2-3 méter mélyre hú­zódva töltik. Összegömbölyödve téli álmot alszanak.

• A földigilisztát esőféregnek is nevezik, mert nagy eső­zések idején (a légszomj miatt) tömegesen jönnek a felszínre.

• A napon hamar elpusztul, mert a Nap ultraibolya suga­rai elroncsolják vérének alkotóit.

• Sok petét raknak, mégsem tudnak mindenütt elszapo­rodni, mivel a természetben sok ellenségük van. Szíve­sen lak­mározik belőlük a sün, a vakond, a cickány, a madarak.