Az állatok világa

Tengerekben és édesvizekben élnek a legprimitívebb állatcsoportok, a szivacsok és a csalánozók képviselői. A szivacsok telepeket alkotva, helyhez kötötten élnek. Lágy testüket mész, kova vagy szaruszerű vázelemek szilárdítják. A csalánozók szabadon úszó, lebegő vagy helyhez kötötten élő ragadozók. Nevüket a csalán­sejtekről kapták.

Mozgás

A medúzák harang alakú
teste alól kipréselődik a víz,
és a rakétaelvnek megfelelően a vízárammal ellentétes
irányban elmozdulnak.

nyugalmi állapot

Medúzák

Szabadon úszó, ragadozó csalánozók. A csalánsejtekkel megbénított, megölt állatot a tapogatók juttatják az űrbélbe. Az űrbél egyetlen nyílása a szájnyílás, amelyen bejut a táplálék, és távozik a salakanyag is.

Szivacsok

A legegyszerűbb felépítésű állatok, valódi szöveteik nincsenek. Testüket pórusok törik át, amelyeken keresztül áramlik befelé a víz. Ebből szűrik ki az apró élőlényeket, szerves törmeléket. A felesleges víz az űrbél kivezető nyílásán át távozik.

Tudod-e?

• Ha a szivacs sejtjeit rázással elválasztjuk, a sejtek új egyeddé állnak össze.

• A legveszélyesebb a kockamedúzák mérge, amely becs­lések szerint évente mintegy száz ember halálát okozza.

• Használati cikként egyes szivacsfajok tisztított szaru­vázát használják. Tavasszal gyűjtik a szivacshalászok úgy, hogy lemerülnek a víz alá és begyűjtik, vagy pedig hosszú rudak segítségével szedik ki a vízből. Többször vízben kimossák, kisajtolják, forró szódaoldattal, majd hígított sósavval mossák, végül fehérítik a szivacsokat. Ezután körbevágják, színük szerint szétválo­gatják, és árusítják.