Emberi otthonok

Az ókori egyiptomiak lakóházainak alapanyaga szárított vályogtégla és a nílusi iszapból készített tégla volt. A házak a Nílus áradásakor gyakran elpusztultak, a sírokban talált házmodellek és írásos források alapján azonban lehetnek elkép­zeléseink az épületekről. Általában egy szintből álltak, de valószínűleg voltak kétemeletes, tetőteraszos, erkélyes lakóházak is.

A lakóépületeknek jellemzően három lakóhelyi­sége, egy konyhája és egy éléskamrája volt. Egyes házak pin­cével, tetőterasszal is rendelkeztek, melyekhez lépcső­sor segítségével jutottak el. Az ajtók és az abla­kok téglalap formájúak voltak, nyílászáró nélkül.

Berendezés

A szegények bútorai nád­ból, a tehetősebbeké fából készültek. Megjelentek a különböző zsámolyok, ágyak, tárolóládák.

Belső tér

A lakótereket sok szín alkalmazásával tették otthonosabbá, változato­sabbá. A falakat festették, az ablakokat takaró gyéké­nyek is színesek voltak.

Tárolás

A második szinten
található raktárban
tárolták az élelmiszert (pl. gabonát, olajat).

Műhely

A kézműves műhely is a második szinten kapott helyet. Itt készültek
az edények és textilek.

A település

A házakat (az éghajlat és az arra jellemző időjárás miatt) a homokba süllyesztve, szorosan egymás mellé építették, sikátorszerű „utcákkal”. Az utcákat borító tetőszerkezet mellett egy körbefutó fal is védte a települést a homoktól.