Emberi otthonok

Az emberiség legkorábbi
otthona: a barlang

A kőkorszak

A kőkoszakban az az eszközkészítés jellemző alapanyaga a kő volt. Első szakasza, őskőkor (paleolitikum) 2,4 millió évvel ezelőttől
Kr. e. 10 000-ig, az utolsó jégkorszak végéig, az átmeneti kőkorszak (mezolitikum)
Kr. e. 10 000-től Kr. e. 7000-ig, a gazdálkodás megjelenéséig, míg az újkőkor (neolitikum) kb. Kr. e. 7000-től 4500-ig, a fémek haszná­latának elterjedéséig tartott.

Biztonságos és meleg – ezek az ember otthonának legfonto­sabb jellemzői, legyen szó az őskor kezdetleges vagy a mo­dern kor technikailag jól felszerelt otthonairól.

Megfelelő eszközök híján a legkorábbi emberek még nem voltak képesek a maguk számára biztonságos lakóhelyet építeni, így kezdetben főként természetes képződmények (barlangok, sziklaereszek) nyújtottak számukra menedéket.

Eszközök

A kőkorszaki emberek elsősorban kőből készítettek
eszközöket pattintás, majd csiszolás segítségével.
A kő mellett a fa és a csont is fontos alapanyagnak számított.
Eszközeik többségét zsákmányszerzésre használták.

Az ősemberek barlangok­ban, kiálló sziklák alatti
védett helyeken is meg­telepedtek. Ha ilyeneket nem találtak, ágakból és hatalmas csontokból álló, állatbőrökkel borított kunyhókat építettek.

Az általában állatokat és vadá­szó emberalakokat ábrázoló barlang­rajzok és -festmények sze­repe máig nem tisztázott. Kapcsolódhattak
a vadászat sikerét biztosító varázs­latokhoz, de a tapasztalt vadászok a segítségükkel taníthatták is
a fiatalokat.

Ruházat

Kezdetben az emberek levelekkel
és állati bőrrel védték a testüket. A kőkorszak kései szakaszában már egyszerű ruhákat is varrtak bőrből.

A horda

Az ősemberek kisebb közösségekben, hordákban éltek. A horda tagjait vérségi kötelékek is összefűzték. Kölcsönösen gondoskodtak egymásról.