TANKÖNYVEK

"Tizennegyedik életévemben a gimnázium tanév elején a magyar irodalom tanára néhány szóval elmagyarázta, mi is a Toldi. Világos, okos hangsúlyozással fölolvasott … néhány szakaszt. …elbűvölve, csaknem megrendülve hallgattam. Egy világ tárult ki elém… A könyvet kölcsönkértem a padszomszédomtól s már ott az iskolában, az óraközökben nekikezdtem. Olyan boldogságban volt részem…, hogy ezt a „szellemi élvezetet" én a testrészeimben is éreztem. Arcom tüzelt, tüdőm s szívem gyorsabban működött… Amikor az olvasást befejeztem, az a félreérthetetlen véleményem volt: más vagyok…" /Illyés Gyula/

Lovagok, ármány és hősiesség. A szereplők akár egy modern filméi is lehetnének. Csak most másfajta pátosszal találkozunk. Talán azért, mert iskoláink mindannyiunknak megtartották ezt a klasszikus szöveget. Hiszen nem a történet maga az érdekes. Arany János ma is érthető magyarsága, amely kicsit már ismeretlen szavakkal, talán újra megszokandó érzelmekkel teli, mégis összhatásában a modern magyar emberben is kellemes érzéseket kelt.

Ráadásul jó kézbe venni. Szép betűformák, arányos szövegelrendezés, és Deák Ferenc szép, értő, tanító grafikái. A kötet végén lévő idegen szavak magyarázata pedig segít a szöveg teljes megértésében.

„Bármennyire ragaszkodtam a krónikamaradványokhoz, mégse kívánom tekintetni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő: a történelmi események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére, száz év előttről, vagy száz év utánról. Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez.” /Mikszáth Kálmán/

Mikszáth Kálmán műveire leginkább a történelem nagyfokú ismerete jellemző, gazdagon fűszerezve iróniával és fanyar humorral. Ebből adódóan erős társadalomkritikát olvashatunk ezekben a történetekben.

Ez regény nagyon modern: összeütközik benne a magánérdek a közérdekkel, a szerelem, a személyes érzelmek a közbizalommal való visszaélni nem akarással. A szerző ezekben a történelmi elbeszéléseiben nem a sorsfordító eseményeket ábrázolja, hanem elsősorban a múlt hétköznapjait és a háborús időszak túlélési technikáit.

A történet a 150 éves török megszállás idejére repít minket. Kecskemét városa híres volt vásárairól, szép leányairól. E történetben is vannak kecskeméti szép leányok, gyönyörű portékák, törökök, magyar vitézek és egy tehetséges, de hetvenkedő szabó. De miről beszél a köntös?

„...Bőségszaruból öntötte szavainkat, dúsan, záporosan, tékozolva. Nyelvkincsünket teljesen bírta, minden árnyalatával, a népit éppúgy, mint a tudományosat, s a vidéki tájnyelveket éppoly tökéletesen, mint a középkori kódexek latinos, a pesti burgerek németesen selypegő fordulatait. Ő él íróink közül legtöbb szóval.” /Kosztolányi Dezső/

A kötetben négy elbeszélés található Jókai Mór tollából.

Jókai műveit a realista és a romantikus stílus kettőssége határozza meg. A kiadványban található történetekben a romantika elsősorban a meseszerűhöz való vonzódásban, valamint a főhősök ábrázolásában mutatkozik meg. Hiszen ezek a hősök vagy jók, tiszták és romlatlanok; vagy a velejükig romlottak. A realizmus pedig a népies életképekben fellelhető: történeteiben Jókai bemutatja a nép környezetét, tevékenységi formáit és gondolkodásmódját, teszi mindezt páratlanul szórakoztató stílusban, gazdag szókinccsel: színes leírásokban, élettel teli párbeszédekben.

A kötetet Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész illusztrációi színesítik.

"Semmire sem gondolunk annyi szeretettel és gyöngédséggel, mint gyermek- és ifjúkorunk élményeire. A gyermekkori és ifjúkori élmény frissessége adja meg Gárdonyi falusi írásainak báját, azt a meleg, közvetlen és dalszerű lírát, amely alakjainak és történeteinek a természetes levegője." /Schöpflin Aladár/

Az elbeszélés-gyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együtt érző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozíció az évszakok, a hónapok rendjét követi. Gárdonyi az ország különböző részeiről szóló novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt.

A kiadványt Deák Ferenc grafikusművész illusztrációi színesítik, melyek segítségével még tágabb betekintést nyerhetünk a régi falusi életbe.

"A Lúdas Matyi érdekel és gyönyörködtet mindenkit, rajta a gyermek kacag, az ifjú lelkesedik, a férfi elgondolkodik; tele van bohósággal a bohónak, bölcsességgel a bölcsnek." /Budapesti Hírlap, 1980/

Fazekas Mihály elbeszélő költeményének első változata 1804-ben keletkezett, kéziratban hamar elterjedt, és az író tudta nélkül ki is adták Bécsben. Társadalomkritikája alighanem a legmerészebb volt a korban. Fazekas később átdolgozta a művet. A szöveg, mely végső formájában 1817-ben jelent meg először, számos színdarab témája lett.

A Lúdas Matyi (egy eredeti magyar rege négy levonásban), a mai napig közismert és közkedvelt vígeposz az egyszeri libapásztorfiúról szól, aki többször is túljár a kapzsi és zsarnok földesúr, Döbrögi eszén. A főhős jellegzetes népmesei figura. Fazekas a mű témáját a középkorba helyezi, de saját koráról mond ítéletet. Azonban a benne lévő helyzetkomikumoknak köszönhetően kortalan remekmű. A szöveget még élvezhetőbbé teszik Deák Ferenc humoros illusztrációi.

A könyv végén található szómagyarázat segít a régies szöveg megértésében.

„Móra Ferenc könyveit jó olvasni: az olvasó gyönyörködik, néha együtt izgul a hősökkel, közben mosolyog, bár érzi, hogy tragédiákról van szó. Az olvasó szívébe zárja az írót. Ha az irodalmi érték a szeretetreméltóság – márpedig ez is irodalmi érték lehet -, akkor Móra Ferenc helye a legelsők között van." /Hegedűs Géza/

Sok esetben érdemes érettebb fejjel újraolvasni a régi kötelező olvasmányokat, hiszen ekkor már biztosan máshogy éljük át őket, többet értünk meg belőlük.

Móra Ferenc ifjúsági műveit gyermekkori élményei ihlették, ezért különös érzékenységgel volt képes ábrázolni a kor szegény emberének kiszolgáltatottságát. Így vált ő magyar ifjúsági irodalom klasszikusává. Történeteit higgadt humor és világos magyaros stílus jellemzi.

A kötetbe válogatott elbeszélések arra tanítanak, hogy nem csupán nagy eseményekről szól az életünk, sokkal inkább a hétköznapokról, melyekben ugyanúgy észre lehet venni a szépséget, a varázslatot, az emberséget - ebben segít Móra gyermeki főhőse.

Az olvasó ezen élményét tökéletesen kiegészítik a kis erdélyi, Kovászna megyei faluból, Kökösről származó Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész illusztrációi.

"Intimitás – talán ez a szó fejezi ki legtömörebben Kosztolányi értékét. Közelebb jön az emberhez, mint más író, sőt talán közelebb, mint az ember saját élményei, és segít megfejteni rejtett értelmüket." /Szerb Antal/

Kosztolányi Dezső novellái a műfaj remekei. Ha tanulunk a novelláról, az ő munkáit vesszük elő.

És rosszul hisszük, hogy a rövid próza alkalmas a villamoson, buszon való olvasásra! Ezek a novellák, ha ott is olvasnánk, otthoni újraolvasást követelnek maguknak. Nem tűrik a zajt az olvasó körül, az írások szerkezete, a szerkezeti egységek közötti érzelmi átvezetés, a katartikus záró részek – és így mi is – a szobánk rejtekében való kézbe vételt. És bizony érdemes ezt megtenni. Nem csak mert a szöveg, az író ezt kívánja, hanem a maga a kiadvány is, mely válogatás ezekből a novellákból. Deák Ferenc grafikái csak elmélyítik a Kosztolányi által keltett érzelmeket, gondolatokat.

„Nem ismerek az egy Jókain kívül még egy magyar írót, aki olyan lelkiismeretesen jegyezte volna föl népének, hazájának szokásait, ételeit, tájait, mint Krúdy, aki olyan sokat tudott volna az elveszett, az időben elmorzsolódott magyar vidékek életéről, házairól, divatjáról, nyelvszokásairól, történelmet még nem írt magyar író ennyi színnel, ilyen biztonsággal, ilyen írói és emberi lelkiismeretességgel, mint Krúdy tette.” /Márai Sándor/

A kötetben Krúdy Gyula történelmi elbeszélését olvashatjuk.

Krúdy nekünk Szindbád, és a film miatt (Huszárik Zoltán, 1971), fontos hogy megtudjuk, bármely korban játszódik a regénye, novellái, mindig a hétköznapok ismerhetők meg belőlük. A hétköznapokban pedig az ember. Az esendő és emelkedett ember. És tulajdonképpen mindegy, hogy melyiktől tanulunk örök emberi értékeket, csak olvassuk el...

A könyvet Deák Ferenc rajzai díszítik.

"Száll a lelkem rég letűnt időkbe, szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar lányok! Száll a lelkem daliás időkbe, amikor nagy volt híre, neve a magyarnak..." /Benedek Elek/

Nem mindegy, hogy ki mondja a mondát, a mesét. Közismert hősök közismert történetei a csodaszarvast követő ifjaktól a remetekirályon át az utolsó szegedi bég történetéig sok szájból elhangzottak, sokan lejegyezték őket. De mennyivel szívesebben olvassuk, hallgatjuk, ha értő kezek írnak, tanult művészek adják elő ezeket. A Mozaik Kiadó kötete válogatás Móra Ferenc, Benedek Elek, Jókai Mór, Tordai Árnyos, és Gárdonyi Géza magyar történelmi meséiből. A művek a történetük szerinti időrendi sorrendben találhatók meg a könyvben.

És még mitől kapunk kedvet az olvasáshoz? Ha a kiadvány is szép. Szép a szövegtükör, a kísérő képek pedig segítenek értelmezni az olvasottakat. Deák Ferenc megadja ezt a segítséget számunkra.

"A rövid, kis népi eposz elsősorban nem azáltal hat, hogy paródia, hanem azáltal, ami eredeti, népies góbéság, bumfordiság […]. […] Alakjainak kancsal humora, ravaszdi észjárása engem már akkor harsogó jókedvre bírt, amikor még egy fél igazi eposzt sem olvastam." /Illyés Gyula/

A magyar romantika kedvenc műfaját, az eposzt parodizálja. Azonban A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus, ünnepélyes értelmezését is. Petőfi műve nemcsak szándékoltan alantas nyelvi fordulataival hívta ki a kritikusok megbotránkozását, hanem tárgyválasztásával is: a hatalmasra növesztett falusi életképpel, amely végső soron a dolgos falusi nép vasárnapi foglalatosságait emeli fel és fokozza le a "költészet" segítségével. A helység kalapácsát mégsem lenne helyes a népies versei közé sorolni: nemcsak világlátása, de nyelvszemlélete is szemben áll a népiesség naivitásával.

A mai napig közismert mű. Szeretjük, élvezzük, még ha egyre több az értelmezésre szoruló szó, kifejezés benne. Zsurzs Éva filmjének (1965) parádés szereposztása, és kiváló színészeink értelmezése azonban segít élő klasszikusként megtartani.

A kötetet Deák Ferenc grafikusművész szellemes rajzai gazdagítják.