Tengeri és légi hadviselés

A dierák két evezősoros hadihajók voltak. Az ókorban a föníciaiak, a görögök, az etruszkok, a karthágóiak és a rómaiak is eredmé­nyesen használták ezt a típust. Az első görög diera valószínűleg a Kr. e. 9. században készülhetett (feltehetően föníciai hatásra épült). A tengeri ütközetekben általában vitorlák nélkül haladt, pusztán evezők segítségével.

A dierákat később a nagyobb és gyorsabb, több evezősoros hadihajók váltották fel (például a három evezősoros trierák és triremisek).

Döfőorr

A diera fő fegyvere volt ez a rövid ércorrban végződő gerenda, mellyel a csatában meglékelhették az ellenséges hajót.

Evezősök

A hatékony evezés érdekében dobbal, fuvolával és énekszóval tartották meg a kívánt ritmust.

A hajó teste igen karcsú volt, a némileg öblö­sebb és folyamatosan ívelt középső rész elvékonyodó tatban és kicsit
szélesebb orrban végződött.
A hátsó (tat)részben a hajógerinc
felfelé ívelve enyhén visszahajlott,
míg az első (orr)részt az oldalt ráfestett
szem vagy madárfej, valamint a kinyúló döfő­orr tette jellegzetessé.

Kormányevezők

A hajó végében, kétoldalt elhelyezett nagy evezőkkel irányították a dierát.

Evezőpadok

A fedélzet nagy részét az evezőpadok foglalták el. Az evezősök létszáma 50 és 100 fő között mozgott.