Emberi otthonok

Az átlagos ókori görög lakóházak téglalap alaprajzúak, geometrikus elrendezésűek voltak. A településeken általában utcákba rendezték őket, vidéken viszont önmaguk­ban álltak. A legtöbb lakóház egy-, illetve kétszintes volt. A görögök házaikat tégla és fa felhasználásával építették. Tetejüket cseréppel fedték.

Férfi háló

A női és férfi hálószobákat elkülönítették egymástól.
Kezdetben a férfiak lakrészei (andronitisz) a földszinten, később az emeleten helyezkedtek el. Az átlagos háló egy ágyat, kis asztalt és támla nélküli (vagy alacsony támlás) székeket tartalmazott. A bútorok fából készültek.

A helyiségek fűtését
úgy oldották meg, hogy
fémedényekben izzó faszenet helyeztek el. Ez sokáig megtartotta a meleget, a fémedény pedig szétsugározta a hőt a szobában.

Női háló

A női hálók (günaikonitisz) szintén
a felső szinten helyezkedtek el. Berendezésük hasonló volt a férfi hálókéhoz, de függönyökkel, terítőkkel tették otthonosabbá. A ruhákat,
értékeket faládákban tartották.
A lakosztály alkalmas volt a házimunka (szövés, fonás) elvégzésére és
a hölgy látogatók fogadására is.

Fürdőszoba

A legtöbb görög lakóházban volt
tisztálkodásra alkalmas helyiség is. Felszerelése
azonban igen szegényes volt. Az agyagból
készített fürdőkádon és mosdótálon kívül egyéb berendezési tárgy nem növelte a lakók kényelmét.

Aula

Általában a középső (nagyobb) kapu kis előteréből nyílt a központi udvarba a bejáró. Ez a nagy udvar, az aula volt a család közös életének színtere.

Fogadószoba

A konyha szomszédságában helyezkedett el a férfiterem (andron). Itt tartózkodott a nap nagy részében a házigazda vendégeivel,
és itt tartották a lakomákat, melyeken csak férfiak vehettek részt. Az ételeket és italokat fekve, fél könyökre támaszkodva fogyasztották el.