Tengeri kereskedelem:
ókori görög kereskedőhajó

Az ókori Hellász elhelyezkedése kiváló lehetőséget teremtett lakóinak a tengeri hajózásra. A föníciai városállamok hanyatlásával a görögök vették át a Földközi-tengeren zajló keres­kedelem irányítását, s váltak a tenger fuvarosaivá.

Természetesen Hellász partja mentén és számtalan szigete között már korábban is hajóz­tak a görögök, akik mesteri szintre emelték a hajóépítést. Kisebb és nagyobb kereskedelmi vitorlásaikat is kiváló alapanyagból, kifinomult technikával készítették.

Keresztvitorla

A keresztvitorla a legelterjedtebb vitorlatípus volt hosszú időn át.
Ilyet használtak az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak, de még a viking kalózok is. Hátránya, hogy csak hátszélben használható,
szembeszél vagy szélcsend
esetén az evezősök ereje
hajtotta a gályát.

A kisebb kereskedőhajók legénysége mindössze két főből állt, így nem tá­maszkodhatott az evezősök erejére. Ezeket a hajókat kizárólag a szél ereje mozgatta.

Ókori görög kereskedőhajó

A görög hajók törzse általában széles és mély volt, hogy minél több árut szállíthasson. Irányítását a kormány­lapátokkal végezték.

Vitorlarúd

A vitorlarudat kötelek segítségével rögzítették az árbóchoz.

Tengeri kereskedelem

Exportcikkek: olíva, bor, fémáru, már­vány, cserépedények.

Behozott áruk: gabona Szicíliából és Egyip­tomból, hús Föníciából, hal a Fekete-tenger vidékéről, üveg Egyiptomból, szőnyegek Perzsiából, illatszerek Arábiából, selyem a Távol-Keletről, rabszolgák.

Legnagyobb kikötő: Pireusz (Athén)

Amfóra

Amfórában, vagyis nagy fülekkel ellátott, magas cserépedényben szállították
abban az időben az olívaolajat és a bort, ami a görögök legfőbb exportcikkei voltak.