A vitorlázás kezdetei:
egyiptomi vitorlás

Hórusz szem

Az ókori egyiptomiak sólyomfejű istensége volt Hórusz, az égbolt ura. Az egyiptomiak szerencsehozó talizmánként viselték a Hórusz
jobb szemét mintázó ábrát.

Az őseink már a történelmi idők előtt elkezdtek megismerkedni a későbbi hajók alapanyagaival. A fa és a nád úszik a vízen, ezért alkalmas arra, hogy segítse az embert a folyón való átkelésben, vagy a halászatban. A fa bizo­nyult a legalkalmasabb anyagnak arra, hogy hajókat építsenek belőle, akár úgy, hogy kivájták a fatörzset, és kenut alakítottak ki belőle, akár úgy, hogy deszkákat illesztettek össze, ahogy ez a legtöbb ma is létező fából készült hajó esetében történik.

A hajózás történetében új fejezetet nyitott a vitorla felfedezése. A legelső emlékünk a vitorla használatról Kr. előtt 3000-ből, a korai Egyiptomból származik. Kr. előtt 1400-ra pedig Egyiptom már nemzetközi hajóépítő központtá vált.

Kötélzet

A vitorla szél felőli
oldalán található kötelek megfeszítésével vagy lazításával állíthattak a vitorla szögén, hogy
az igazodhasson a szélirányhoz.

A szél ereje

Az ősi egyiptomi vitorlások csak a folyón felfelé
haladáskor használták ki
a szél erejét a vitorla
segítségével, a folyón
lefelé a járművet a víz
sodrása mozgatta.
A hajót kormánylapátok segítségével irányították.

Karkötél

Az árbóchoz rögzített karkötél
segítségével húzták föl a vitorlát.

A papirusznád nagyon elterjedt növény volt a Nílus mentén. Vastagsága néhány centiméter, hossza akár 5 méter is lehe­tett. Készítettek belőle papíron kívül ru­hát, házat, köteleket és hajót is.

Négyszögletű vitorla

Az ősi egyiptomi vitorlások egyárbócosak voltak. Az árbóc a hajó közepén állt, rajta egy keresztvitorla, amit eleinte szintén papiruszból készítettek, később
viszont már pamutból.